Nos, a szombati Yonderboi koncerthez – Kiscsillagot kiegészítendő – csak annyit tennék hozzá, hogy hmmm… tökéletesen el tudtam képzelni, milyen lehetett a hetvenes évek közepén egy klubkoncerten (sőt, kamarakoncerten) hallgatni a Pink Floydot – mondjuk a The Dark Side of the Moon megjelenése után. Hihetetlen jó zene, kristálytiszta hangzás, látvány és zene tökéletes összhangja…

A másik, ami eszembe jutott, hogy ezek a srácok bárhol megállnák a helyüket; mert nem csak profin csinálják, amit csinálnak, hanem a nézőtéren is érzékelhető alázattal, komolysággal – igaz, profin csak alázattal lehet csinálni. És annyira szerények, amilyen szerények csak az igazán nagyok tudnak lenni.

Most megkímélnék mindenkit attól, hogy bármelyik magyar “sztárral” összehasonlítsam őket. Tényleg nem lehet őket egy napon említeni.