Bugyi nélkül ébredek, kint még sötét van. Kábultan nyomom le az órát, csak öt percig még hagy élvezzem, ahogy simogat a takaróm..

Felidézem a tegnap éjszakát, mosolyogva összekucorodok a meleg paplan alatt.

Este Kcs értem jött a céghez, hazafelé beugrottunk az Árkádba dvd-t venni, és forró csokizni. Az este úgy telt, mint rendes “öreg” pároknál szokás: ő nassolgatva nézte a dvd-jét, én manikűröztem, pirosra festettem a körmeim és neteztem. Észre sem vettem, de teljesen átfagytam az íróasztalnál ücsörögve, a kezem és a lábam jégcsappá vált. Már mentem volna fel, arra vágytam, hogy egy kicsit összebújjunk, felmelegítsen, és.. és már nagyon kívántam őt, napok óta nem szeretkeztünk.

Kcs azonban még lent pepecselt, nem volt kedve a lefekvéshez. Egyedül mentem föl a hálószobába, csalódottan húztam magamra a paplant, és összeszorított szemekkel próbáltam elaludni. De ha nincs mellettem, ez szinte soha nem sikerül..

Körülbelül fél óra múlva jött utánam (nekem egy fél éjszakának tűnt..). Én még mindig jéghideg lábakkal feküdtem a takaró alatt, és magamban már lemondtam a szenvedélyes éjszakáról. Mellém bújt, a takaró felett lazán átölelte a derekam. Felé fordítottam a fejem, megsimítottam az arcát, és elidőztem a szájánál. A hüvelykujjammal köröztem az ajkain, néha kicsit bedugtam a szájába, majd az enyémbe. Pillanatok alatt átforrósodtam, nem érdekelt, hogy holnap korán kell kelni..

“Pont erre vágytam” – mondtam elégedetten sóhajtva egy fél óra múlva, miközben lábaim még a nyakát kulcsolták át.

Nevetve szédelegtünk le a konyhába, hogy betömjünk még egy-egy csokit, végül is pótólni kellett az elvesztett energiát..