Először mentünk együtt a Szigetre. A Nagyszínpadon már vége volt a koncertnek, és Kcs javasolta, hogy sétáljunk át a Világzeneihez, mindjárt kezdődik a Cheb Mami koncert. Erről a fickóról túl sokat nem tudtam, csak annyit, hogy ő énekel Stinggel a Desert rose-ban, de ez épp elég volt, hogy kíváncsivá tegyen.

A srác lenyűgöző volt, teljesen magával ragadott. Már az első szám után önfeledten táncoltam, teljesen átadtam magam a hangulatnak.

A végén úgy éreztük, tényleg kaptunk itt valamit ma este. Sokáig nem is mozdultunk a színpad elől, csak álltunk teljesen feldobva, fülig érő szájjal, összeölelkezve, csókolózva.

Hirtelen az ölelésbe egy harmadik is bekapcsolódott: egy idegen srác állt a hátam mögé, és szorosan átkarolva mindkettőnket, néhány másodpercig így hármasban alkottunk egy harmonikus kis szoborcsoportot. Egyszerre tört ki belőlünk a röhögés, a srác vidáman integetve távozott.

Egy kis ízelítő: http://www.youtube.com/watch?v=c5vXymq7NJQ

Ps.: ha jól megnézitek a közönséget, láthatjátok, ahogy lelkesen rázom a fenekem. :)